Újra itt...

             Újra itt vagyok. Nem is tudom mikor írtam újra de most megint belevágok egy újabb fejezetbe.
             Nagyon sok minden történt velem az elmúlt időben és most jött el az a pillanat, hogy ki kell öntenem magamból. Ez mindig segít, ha leírom a bajom, azt ami bánt, vagy csak szimplán a történéseket.
Leérettségiztem. amennyire izgultam nem is volt olyan nehéz. Főleg ha még tanultam volna is rá. De így sem lett olyan rossz.
Szőke lettem. Már nagyon régóta vágytam erre. Végre április 1. kiszőkültem. sok előnnyel jár, főleg h most már mindet ráfoghatok a hajam színére.
Az életem alakulgat. igaz nem úgy ahogy szerettem volna. A fősulira nem vettek fel, de nem is bános, mert most olyat csinálhatok majd ami sokkal jobban érdekel. Beiratkoztam egy szakács-cukrász-diétásszakács képzésre. Mindig is erre vágytam, ez talán az egyetlen dolog amit szeretek csinálni, főzni és új dolgokat létrehozni a gasztronómiában. 3 kemény év vár rám, hiszen 3 év alatt 3 szakmát tanulok meg, tele vizsgákkal gyakorlatokkal nyelvtanulással és sajnos kötöttségekkel. Munkát is kéne keresnem a suli mellett hiszen valahogy talpra kéne állnom. A nyári munka adott egy alapot a kezdéshez, ki tudom fizetni a sulit ami azért haladás.
Sok minden van az életben ami nem tetszik, és nem úgy alakul ahogy azt én szeretném. Sajnos ha valamit szeretnék az soha nem jön össze, és most sikerült azt is elrontanom ami a legfontosabb az életemben: a kapcsolatomat a párommal. Május óta szenved mellett, mert nem úgy viselkedem ahogyan kéne. Ezzel megbántom őt és elidegenítem magamtól. Ez nagyon fáj, főleg mert észre sem vettem, hogy mit teszek, amíg fel nem világosított róla.
Igyekszem megváltozni de 2 nap alatt nem lehet csodát tenni. Annyira látom rajta, hogy nem érzi jól magát, hogy ez főleg nem ad erőt arra, hogy megváltozzak. Igyekszem nagyon de nem könnyű, hiszem nem vagyok egy egyszerű eset. Nehéz engem megváltoztatni, önfejű vagyok és makacs, mindig az legyen amit én akarok. Ezzel nincs is baj ha ezt össze egyeztetném a párommal, és hagynék neki is helyet. Sokat gondolkozom rajta, hogy szeretem-e még... És mindig arra jutok, hogy igen, nem tudnék nélküle élni. Azt szeretném ha ő is segítene abban, hogy ez a kapcsolat újra olyan legyen mint régen, amikor azt éreztem, hogy igen, megkaptam ezt amire vágytam: egy társat akivel leélhetem az életemet.
Ahogy belekezdek az ÉLETbe egyre jobban látom, hogy mennyire nehéz, hogy nem az van amit én akarok és ha nem vigyázok könnyen letaposhatnak. És ezt nem engedhetem meg magamnak, ha valaki akarok lenni. És leszek is, ezt megígérhetem.

Félreértés!

Az előző írásomat töröltem a félreérthetősége miatt...
csak hogy tisztázzuk! NAGYON SZERETLEK KICSIM ÉS SOHA NEM ADOM FEL!!!!!!!!!!

A nagybetűs ÉLET...

     Sok mindenkitől hallom hogy milyen is  az igazi ÉLET, ami a gimi után jön, ahol saját magunknak kell talpon maradni.
     Nagyon nehéz lesz ez a bizonyos talpon maradás azoknak akiknek minden megadatott az eddigi életében. Vannak akik nem tapasztalták még meg az élet kegyetlenségét nehézségeit és ők valószínűleg pofára is fognak esni, de az ember a saját hibáiból tanul.
A diákok másik fele az akik már eddig is rá voltak, vannak kényszerülve arra, hogy belekóstoljanak a még kisbetűs életbe szülői felügyelettel. Vannak akik ízelítőt kapnak a dolgozók életéből, az otthoni házimunkákból a bizonyos szintű önállóságból.
Én is ebbe a kategóriába tartozom. Már több mint 4 éve dolgozok Keresztanyumnak ( akinek nagyon sokat köszönhetek) és Ő megtanított a dolgok fortélyira a munkában való viselkedésre és az élet nehezebb vagy épp szórakoztatóbb dolgaira.

keresztanyum: Erika

Jó ha az embernek vannak olyan segítői mint nekem Erika!
A szüleim is hozzájárultak ahhoz, hogy nyugodtabb szívvel nekikezdhessek az útnak egy újabb kalandhoz. Sokat szidtam őket, nem értettem miért nyüstölnek annyit, de ahogy egyre nagyobb lettem rájöttem csak miattam teszik.

jobboldalt anyukám és mellette apukám

Megtanultam hogyan láthatom el magam ha arra szorulok. Megtanultam fűzni , mosni, takarítani és egyéb más fontos dolgot is.
A bátyám mindig mellettem állt. Támogatott mindenben. Ő a legnagyobb példaképem és van is miért felnézni rá: most csinálja mesterfokozatot a diplomája mellé. Szinte mindig kitűnő tanuló volt és a sport teljesítményekben is kiemelkedő eredményeket ért el.
Hiába volt meg a normál családi hátterem mégis hiányzott valami, illetve valaki aki összefog. Meg is találtam páromat  október 16.-án és Ő összerakta az életemet egy egésszé.  Most már teljes nyugalommal lépnék ki a az önálló életbe egy új életet kezdeni Vele, akit szeretek. Új kalandokba botlani, kihívások elé állni.

     Mindenkinek javaslom kövesse a példámat és ne féljen egy ismeretlen elé állni főleg ha van valaki aki mellette áll és segíti őt. Merjünk cselekedni, továbbtanulni, hisz az is egy újabb kaland ahol kipróbálhatjuk magunkat, hogy hogyan is boldogulnánk.

Céljaink...

     Miért van az , hogy ha valakinek sikerül valami az soha sem elég. Mindenki többet és többet akar kihozni saját magából.
     Én is így vagyok vele, habár nem mindenben. Sok mindent elértem az életben és már vár rám a következő megmérettetés. Tizennyolc éves vagyok és most fogok érettségizni. Az elmúlt 4 évem rettentő gyorsan eltelt ( de azt majd máskor) és azon kapom magam h már alig 2 hónap van hátra a vizsgákig. Nagyon fontos ,hogy jól sikerüljenek ahhoz, hogy a következő célomat is elérjen, ami nem más mind hogy felvegyenek a Nyíregyházi Főiskolára.
Mikor párom megkérdezte milyen céljaim vannak az életben, megrökönyödve hallotta h nincsenek ilyenek. De aztán kihozta belőlem azt a valamit ami miatt rájöttem h mégis vannak céljaim és ez nagyon fontos. Nem szabad rögtön nagy dolgokra gondolni, elég ha egy találkozót vagy egy jó jegy elérését tűzzük először célunknak.
Fontos hogy legyen valaki akivel megbeszélhessük a dolgainkat, céljainkat, akitől kérhetünk tanácsokat. Nem feltétlen szerelemre gondolok lehet az nagyon jó barát is, igaz nekem a Párom segített a legtöbbet!
Azért írok ezekről a dolgokról mert tudom, hogy nagyon sok olyan tinédzser van  aki hasonló helyzetben van mint én és nem tudja mit tegyen.
Mindig van választásunk abban, hogy mit tegyünk, hogy legyenek céljaink, terveink.
     Merjetek döntéseket hozni még akkor is ha azzal felrugjátok eddigi életeteket! Én megtettem és most már látom a kiutat a ködből...