Újra itt...

             Újra itt vagyok. Nem is tudom mikor írtam újra de most megint belevágok egy újabb fejezetbe.
             Nagyon sok minden történt velem az elmúlt időben és most jött el az a pillanat, hogy ki kell öntenem magamból. Ez mindig segít, ha leírom a bajom, azt ami bánt, vagy csak szimplán a történéseket.
Leérettségiztem. amennyire izgultam nem is volt olyan nehéz. Főleg ha még tanultam volna is rá. De így sem lett olyan rossz.
Szőke lettem. Már nagyon régóta vágytam erre. Végre április 1. kiszőkültem. sok előnnyel jár, főleg h most már mindet ráfoghatok a hajam színére.
Az életem alakulgat. igaz nem úgy ahogy szerettem volna. A fősulira nem vettek fel, de nem is bános, mert most olyat csinálhatok majd ami sokkal jobban érdekel. Beiratkoztam egy szakács-cukrász-diétásszakács képzésre. Mindig is erre vágytam, ez talán az egyetlen dolog amit szeretek csinálni, főzni és új dolgokat létrehozni a gasztronómiában. 3 kemény év vár rám, hiszen 3 év alatt 3 szakmát tanulok meg, tele vizsgákkal gyakorlatokkal nyelvtanulással és sajnos kötöttségekkel. Munkát is kéne keresnem a suli mellett hiszen valahogy talpra kéne állnom. A nyári munka adott egy alapot a kezdéshez, ki tudom fizetni a sulit ami azért haladás.
Sok minden van az életben ami nem tetszik, és nem úgy alakul ahogy azt én szeretném. Sajnos ha valamit szeretnék az soha nem jön össze, és most sikerült azt is elrontanom ami a legfontosabb az életemben: a kapcsolatomat a párommal. Május óta szenved mellett, mert nem úgy viselkedem ahogyan kéne. Ezzel megbántom őt és elidegenítem magamtól. Ez nagyon fáj, főleg mert észre sem vettem, hogy mit teszek, amíg fel nem világosított róla.
Igyekszem megváltozni de 2 nap alatt nem lehet csodát tenni. Annyira látom rajta, hogy nem érzi jól magát, hogy ez főleg nem ad erőt arra, hogy megváltozzak. Igyekszem nagyon de nem könnyű, hiszem nem vagyok egy egyszerű eset. Nehéz engem megváltoztatni, önfejű vagyok és makacs, mindig az legyen amit én akarok. Ezzel nincs is baj ha ezt össze egyeztetném a párommal, és hagynék neki is helyet. Sokat gondolkozom rajta, hogy szeretem-e még... És mindig arra jutok, hogy igen, nem tudnék nélküle élni. Azt szeretném ha ő is segítene abban, hogy ez a kapcsolat újra olyan legyen mint régen, amikor azt éreztem, hogy igen, megkaptam ezt amire vágytam: egy társat akivel leélhetem az életemet.
Ahogy belekezdek az ÉLETbe egyre jobban látom, hogy mennyire nehéz, hogy nem az van amit én akarok és ha nem vigyázok könnyen letaposhatnak. És ezt nem engedhetem meg magamnak, ha valaki akarok lenni. És leszek is, ezt megígérhetem.